István és Koppány valódi története!

Gyesznyó ölé magod                                               298/b/.Arvisura

Levente és Báj fősámán rovása                            Kr. u. 966-1038. (5006-5078. m.t.é.)

Kürtök rivalgása zavarta meg a Bakony csendjét. Veszprém falai között nagy ese­mény történt: megszületett Kapgán besenyő-vezér Ibolya nevű leányának utolsó kis­lánya: Tolma. Taksony most is fiút várt Gelyza, Mihály és Jaák fiai után, de ötödik­nek leánya született.

Ibolya ekkor már 32 éves volt és ilyenkor már kevesen vállalkoznak rá, hogy egy 40 éves fejedelemnek újabb fiúgyermekkel vidámítsák a hangulatát. Kegyetlenül sírt a kis jövevény, bizonyára egy rossz fiúgyermek veszett el benne - sóhajtotta Taksony fejedelem.

Fia és örököse, Gelyza ekkor már Budavár Központjában a rimalányok körül le­gyeskedett. Ezek a szavárdi lányok de sok fiúnak csavarták el a fejét. Vazul fia meg a lengyel lányok körül forgolódott, ahelyett, hogy vitézzé képeznék ki magukat. Sajnos a legkisebb fia, Jaák 10 éves korában, az elmúlt év nyarán leesett a Csörsz-árok Kál ki­képző helyén a lováról és eltörött a nyaka, szörnyethalt. Bárcsak a kis Tolma fiúnak szü­letett volna. De mindegy, az Ősi Veszprém táltosai változatos, szép jövőt jósoltak neki.

Derencsény fősámán szorgalmasan bejegyezte aranyoszlopára a Tolma nevet, nem gondolva arra, hogy ez a kis csöppség mennyi gondot fog neki okozni. Tehát 966 Torna napján megszületett Taksonynak és Ibolyának a nyolcas szaporodási elv alap­ján a nyolcadik gyermeke.

Leghamarább Gelyza nősült meg, mert szerelmes lett Söpte-Szavárdi beavatott ri­malányba. 968. medvetor 6-ik napján éjfél előtt megszületett: Vászoly és nyomban éj­félkor Vazul. A vendégeskedő római és bizánci papok kívánságára Domonkos Vá­szolyt még Vazul és Béla névre, míg öccsét Vazult, Vászoly és Mihály névre is megke­resztelte, hogy az uruki névadásnak is eleget tegyen. Budavárában csak a Béla és Va­zul név illette őket.

 Mivel Söpte igen szerelmes feleség volt, 969. medvetor havának Zerind, azaz 19-ik napján újabb fiúcska született, de Söpte és a kis Zerindke is Kurtánvárában meghalt. Ekkor Derencsény átadta a társfejedelemség nagyfejedelem­ségét Szabolcsnak, aki testvérével, Gyula első leányával, az özvegy Sarolttal érkezett a medvetori megbeszélő ünnepségre. Igen megsajnálta az árván maradt kisfiúkat és Derencsény kívánságára az 1 éves fiúcskák nevelését elvállalta.

Ebből az odaadó munkából szerelem lett és Gelyza feleségül vette a társfejedelem-, nek, Szabolcs nagyfejedelemnek a húgát, Saroltot. Nemsokára megszületett 969. disz­nótor havának 29-ik napján, a tárkány napok egyikén kisfiúk, Vajk. Derencsény fő­sámán és beavatott táltos-fejedelem áldását adta az újszülött, erős fiúcskára, aki úgy látszott, életrevaló, hosszú életű gyermek lesz. Derencsény jóslata bevált.

A kis Vajk rajongásig szerette legkisebb nagynénjét, a négy évvel idősebb Tolmát, aki főként nyáron Veszprémben szívesen eljátszott a kis Vajkkal, aki őt Dolmának hívta. A telet, amíg hidegebbre nem fordult az idő, az új esztergomi várban, míg a komolyabb telet Buda és Kurszán várának melegvíz forrásainál töltötték, ahol Ispo­tály és Dunaordosz meleg vizei a gyermekeket felüdítették.

Amikor II. Ottó 972 húsvétján feleségül vette a görög császárság legszebb herceg­nőjét, a két keresztény nagyhatalom szövetségre lépett. Ez arra késztette Budavár Be­avatott Központját, hogy a megegyezés útjára lépjen. Gelyza fejedelem követei a galleni kolostorban éppen útban találták az Ottókat, ahol Domonkos bejelentette Gelyza megtérési szándékát. II. Ottó egy Brúnó nevezetű püspököt küldött a keresz-telkedésre, s egyben meghívta Gelyzát és kíséretét a nagy nyugati vezető körök 973 húsvétján történő megbeszélésére.

Brúnó, megérkezvén Veszprémbe, az Aranyasszonyok nyári lakában megkeresztel­te Gelyzát István névre, s egyben a nyugati köröket a mainzi érsekség útján értesítet­te, hogy a következő tavaszon húsvét napján egy 12 főből álló küldöttség fogja az ér­tekezleten képviselni Magyarországot.

 Rögtön megkezdődtek Budavár Beavatott Központjában a tárgyalások, amelyek alapján csak kiöregedett vezető embereket küldenek el, nehogy a Bős-Tudun féle gyil­kosság, vagy Atilla megmérgezése megismétlődjön. Brúnó szorgalmasan végezte a té­rítéseket, így Gelyza kisöccsét, Vazult Mihály névre keresztelték. Utána a gyermekek keresztelése is megtörtént. Esztergomban Vajk az István nevet, míg a vele játszó, láto­gatóban lévő Tolma a Judit nevet kapta a keresztségben. Domonkosnak az eredeti ne­ve Turu volt, bizánci neve a Domonkos, míg Esztergomban Mihálynak keresztelték.

A 973-as nyugati tanácskozáson a Piasztok család is képviseltette magát. Harald dán király és a cseh II. Boleszláv is jelen volt, valamint Saruda aranyasszony 12 ma­gyar főúr támogatásával és 48 fő kisegítő élelmező és tolmács kíséretével. Utána Brú­nó Kalocsa vidékén folytatta hittérítését. Mihály a Budavári Beavatott Központ kí­vánságára Lengyelországba lovagolt, ahol Gnézában megismerkedett Ziemonysl her­ceggel és annak leányát, a délceg Adelajdát feleségül vette. Ezen fiatalasszonyt aztán Brunóék Adelhaidra keresztelték át német szokás szerint. Mihály nevét, akit a len­gyelek Vazulnak kereszteltek, 986-ban Budán Brúnó Sebestyénre változtatta. Az öccsét Lászlónak keresztelték, akiből a későbbi Szár László lett 988-ban Budaváron, aki Premizlava hercegnőt vette feleségül.

Meskó lengyel uralkodó kereste a magyar uralkodóházzal a kapcsolatot és magyar hercegnőt kért feleségül a fia, Bátor-Boleszló részére, akihez Taksony legkisebb lá­nyát, Tolma-Juditot adták feleségül. Igaz, hogy Bátor-Boleszló részére egy egészen fi­atal leánykát, hírek szerint Géza legkisebb leányát, Juditot kérték, mert ezek a her­cegnők Budavár Beavatott

Központjában nevelkedtek. A fejletlen kis Judit azonban sírt, hogy ő bizony nem megy ahhoz a vadorzó polyákhoz, hanem inkább ittmarad örökre Budán, a rovólányok között, aranyrovást végezni.

A fejedelmi udvar és a táltosok tanácsa közösen úgy döntöttek, hogy Tolma-Judit jobban ki van képezve a kettős fejedelemség céljai érdekében, azért Taksony legkisebb árváját Géza mint saját lányát fogja szerepeltetni. így lett 965. húsvétján Judit herceg­nő Bátor-Boleszláv, vagy ahogy a besenyők mondták, vitéz Boleszláv felesége.

Judit-Tolmának folyton a budavári kiképzés járt a fejében és férjét igyekezett a magyarság érdekei mellé állítani. Már Budán is elég nyelves, nagyszájú lánynak is­merték, aki nyelvtudására és a kettős fejedelemség igazi hitére igen büszke volt. Ju-dit-Tolma teljes szívéből ellensége volt a mainzi érsekség terjeszkedő céljainak a né­metség érdekében, ezért nem helyeselte, hogy férje a csehek ellen háborút indít. Ezen aztán összevesztek. Bátor-Boleszló élénken kikelt a nagyszájú asszonya ellen, hogy ne avatkozzon bele hadseregének dolgaiba, hanem Beszprim mellé szüljön még több gyermeket. Judit azt kívánta, hogy inkább Sziléziát hódítsa meg, mint az avarok és lengyel lakosokkal sűrűn lakott területet. Ekkor Judit útra készülődött. Boleszló na­gyon megharagudott a magyar testőrség kívánsága miatt, hogy az úrnőjüket kívánják szolgálni. Boleszló az ekkor is nyelveskedő asszonyát kizavarta az udvarából.

Judit-Tolma ekkor testőrségével Krakkón, Trencsénen és Nyitrán keresztül Veszp­rémbe lovagolt, ahol Sarolt örömmel fogadta legkisebb sógornőjét. Rovásbeli-jelenté­se alapján Budavár Beavatott Központja igen sokat megtudott az akkori nyugati hely­zetről. Tolma 987. őszén kettős fiú gyermeket hozott a világra, akiknek avar névadás­sal a Győr és Szolnok nevet adták. Géza nagyon örült a három kisfiúnak, mivel neki csak a Vajk nevű fia született Sarolttól. Másik, Söptétől való két fia Vazul-Mihály-Jaák udvarában vitézekké nevelkedtek. Vazul azonban 35 éves korában elhunyt, s így Adelajda Derencsény főtáltos udvarába került, Kurtánvárba. Sajnos Derencsény 990-ben meghalt annak hallatára, hogy vitéz Boleszló hadat indított a csehek ellen, s így Adelajda-Adelhaid az özvegy Vászoly-Vazul-Béla felesége lett, aki a két fiúcskát leá­nyai mellett felnevelte. így Gelyza-István fiának az udvarában nevelkedtek fel. Míg Vazul-Vászoly-Mihály Budavár Beavatott Központja szolgálatába állott.

 A 992-es Nagyszalában Tolma-Judit erélyesen követelte, hogy a besenyő társadal­mat és a kettős fejedelemség ügyét nem kell elhanyagolni, mert akkor megszakad Magyarország és a Turfánig való rokoni kapcsolat és akkor a német terjeszkedés ellen nem lesz kit felvonultatni.

Zoltán-Zolta-Zsolt és Szalóka Taksony-Ibolya

 

Vászoly-Mihály-Vazul és Adelajda     Tolma-Judit és Bátor-Boleszláv

élt: 946-989                                                966-1026 966-986-1025

Adelhaid     Derencsény     Beszprim Vászoly-Vazul-Béla 960-1005      910-990        986-1031        986.1 6.-1005

Sebestyén    Szár László                   Győr Szolnok

979-1008      988-1038       987-1031.IX.2. 987-1045

 Az Öregek Tanácsa főhelyét Gelyza nagyfejedelem foglalta el. Mellette Csák fősá­mán, majd jobbra és balra Fájsz tárkányfejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly hor­ka és Jirkó Kuma-magyari fejedelem, végül Koppány vezér, a bizánci várkapun buzo­gányával rést vágó Botond fia ült, aki a Kuma-magyari és a Somogyban élő törzsek nevében jött.

 Az agg Jirkó különben azért jött személyesen Veszprémbe, mivel tudni kívánja, milyen segítséget kér az egyesült nyolc magyari törzs szövetsége? Vajk, Géza nagyfejedelem fia, mint ifjúsági fejdelem úgyszintén résztvevője volt a Nagyszala Tanácsának.

-     Nyugalmunk, fennmaradásunk érdekében - kezdte Gelyza a Nagyszala beveze­tőjét - fontos döntéseket kell hoznunk; vajon Bizánc és Róma kereszténysége tud-e segíteni bennünket. Az Öreg-Östennek hitével szemben ki az erősebb? Elég gazdag­nak tartom magam - szól keményen Gelyza - hogy két Istent is szolgáljak. Ahány nép él velünk, határainknál, annyi az istenük. Az Égiek bizonnyal örvendeznek, ha a déli keresztények Bizánc, a nyugatiak Róma felől azon hitben ringatóznak, hogy mi hitben hozzájuk térünk. Mi nem holmi füstöléssel, szenteltvízzel igyekszünk kábíta­ni a felettünk lévő Égi hatalmasságokat.

-     Én, mint Árpád ivadéka - veszi át Koppány haragosan a szót -, kifogásolom a Nagyszala színe előtt, hogy délen és keleten őseink hitét elhagyva sokan felvették Bi­zánc hitét, elhagyva a törzsi névadásokat, vagy ami sűrűn történik, ősi és bizánci ke­resztény névvel élnek. Bajorföld déli részén sokan Atilla utódainak vallják magukat, amit valónak jelölt valamikor az e tájon élő szőke németség barna németségre válása. A magukat ma hun származásúaknak valló német lovagok részt követelnek Atillának a ránk, magyariakra maradt örökségéből. A barna németség szerzetesei, velük minden egyházi rangbélijük, ide jövet csak füstölésből, az új istennek mondott imákból, cifra szertartásaikból kívánnak megélni.

-     Az Öregek Tanácsa előtt vallom - folytatta Koppány - hogy Ráten-Tórem, az én Öreg Östenem az egyedüli, aki meleget, vele életet ad a Földnek, és minden élőnek, így nézek és valamennyien így nézünk az Öreg Östen fényességébe. A három új Östen, az Atya, Fiú és Szentlélek, velük még Mária, hozzájuk véve a szentek minden papja éhségét az erőben gyengülő nép nem tudja tovább elviselni. A minden magyarít egybefogó Öreg Östen szeretetét ne cseréljük fel a gyűlölködés, az egymással szem­benállás gonosz istenére.

-     Ne csak Bizánc hite ragadjon hívőket földünkön - veszi át Csák főtáltos Kop­pány vezértől a szót - hanem engedjük a földünkre Róma hitvallóit is. A lelkek sza­badsága elé soha senki ne álljon akkor se, ha ősi hitét némely magyari Bizánc vagy Róma hitére kívánja váltani.

-     Az ősi Östen hitéről az új isten hitére való áttérésnek a lelkek mélyéről kell fa­kadnia, mivel minden más, vele a kényszerítés csak hazugságot, gyengülést hoz. Fo­gadalmat teszek - rivallja Csák - én mint Árpád vezér ivadéka, családom szaporodá­sával nem engedem hitében gyengülni nemzetemet, mivel köztük ma minden isten hitén élnek követők. Itt, a Nagyszalán, Gelyza fejedelem, Jirkó fejedelem, az Öregek Tanácsa előtt vallom: egy új isten sincs olyan, mint a régiek Öreg-Östene. Az ősi hi­tünk annyira szép, mint maga a felettünk meleget, fényt árasztó nap, az öreg Östen ragyogása.

-     Helyeslem Csák javaslatát, a Bizánc és Róma irányába való igazodást - veszi át Fájsz Csák nyomán a szót - mivel szerte járó mestereink, a visszatérő nemzetbeli kéz­műveslegények révén sokat tanultak az itteni íj, bőr, kovácsmestereink, s velük más kézműveseink. Sok új kerül hozzánk a keresztény hitre tért kézműveslegények útján, és én ezt, mint a kézművesek vezére, ifjúsági tárkány-fejedelme mondom. Szomszé­dainkkal minden nembéli kézművességben felvesszük a versenyt.

-     Ellenzem a kereszténység felvételét - harsogta Vászoly, mikor Fájsz befejezte sza­vait. - Az új hit elveszi népünk tisztánlátását, a föld poráig szegényíti törzsbélieinket.

Mennyi ingyenélőt kell majd eltartanunk. Igen jól mutatja a következményt a régi hunok, az avarok bizánci hitre tért sokasága, akik földi szegénységük mellé lelki sze­gényekké váltak. Elszegényedik Bizánc és Róma hitén minden törzsünk, minden törzsbéli nép. Rajtuk az új isten hitén kövérre hízott papok uralkodnak. Senki ne fe­ledje, nyugaton, délen s a keresztény országokban a bírák mindig a papokat pártolják az öreg Ostennel szemben, az új istennel alázatosságra nevelt nép hitével.

-    Én azt javallom - Gyula lovasfejedelem szava csendes, ránéz az indulattól vérbő Vászolyra - ne erőltessük magyari harcosainkat, háznépünket a kereszténység felvéte­lére, mivel én a legkisebb veszély esetén öt tömény, ötvenezer lovassal segítem az ősi hit védelmezőit.

-    Egyetértek Gyula lovasfejedelem ősi hitünket követő erős hitével - szól Jirkó, Kuma-Magyarország fejedelme - segítő töményeimet, tízezernyi lovasaimat a bajban én is hozzáadom az öt tömény lovashoz.

-    Nem állhatunk a fejlődés ellenébe! - kiált Vajk, Gelyza nagyfejedelem fia, az if­júsági fejdelem. - Minden új jobb a réginél. A magyariak törzseit csak úgy tudjuk a keleti Gyula törzs töményeivel együtt megvédeni a nyugati, a déli hódítások ellen, ha felvesszük a kereszténységet. Mindezt Bizánc és Róma keresztény papjai akaratával kell tenni. Minden törzsbélinek alázattal kell vallania az új isten szeretetét. Nyugat, kelet, dél ellenében - folytatta Vajk ifjúsági fejedelem - csak így tud fennmaradni a magyari törzsek népe. Mi magyariak különben vagyunk annyira gazdagok, hogy né­mely megtévedt térítő dénárok iránti éhségét a jóllakásig betömhetjük.

Tovább folyt a tanácskozás, számolatlan megoldatlan kérdés merült fel. Kemény összecsapások voltak, Koppány és Vajk nem engedett egymás ellenében. A Nagyszala és az Öregek Tanácsa tizenkét napon át tanácskozott. Heves viták, dühödt és csendes szavak után, végül az utolsó napon szavazás volt. Jirkó, Kuma-Magyarország fejedel­me és Gyula szavazata döntetlenné tette a kereszténység melletti vagy elleni szava­zást. Az Öregek Tanácsa határozott, hogy a Nagyszala további folytatását a rimalá­nyok, és a betegápolók kiképző szállására, Nyitra várába teszik.

Nyitra-vár, Nagyszala, Öregek Tanácsa, a tanácskozás folytatása: határozatban ki­mondják, hogy Gelyza nagyfejedelem leánya, Piroska is részt vesz az Öregek Tanácsa határozat hozatalában.

Vita, több napon át. Szavazás. Piroska ifjúsági aranyasszonynak szavazatával a Nagyszala, az Öregek Tanácsa a kereszténység óvatos, megfontolt felvétele mellett dönt. A Gelyza nagyfejedelem leányától leadott egyetlen szavazatkülönbség, a keresz­tény-pártiak győzelme előre vetíti az öldöklés árnyékát. Ekkor még Piroska sem tud­hatta, hogy ő a férjével el fog esni a ménfői csatában.

996.  esztendő. Vajk feleségül veszi Gizella bajor herceglányt. Gizellával Bajor-hon­ból a magát hun származásúnak valló lovagok számolatlan sora jön a magyariak föld­jére, előbb Hunt, Pázmán és Vecelin lovag, majd később Vigman és társai.

997.  esztendő. Meghal Gelyza nagyfejedelem, Vajk veszi át fejedelmi örökét. Vajk fejedelemi udvara, kísérete németekkel teli. Vajk idegen országbeli lovagokkal járja a magyar földet.

Mikor Vajk a magyariak mellett nagyszámú idegen kíséretével Veszprém régi sá­mán, táltosközpontba érkezik, népe nem tiszteli az ősi Öreg Östen rendelte tiltásokat, amelyek szerint idegen nembélinek tilos Veszprém földjére, az ősi táltos-központba lépnie.

Vajk seregéből Vecelin lovag, vele a többiek, mulatva, gúnyolva az ősi Öreg Östen hitét, rátörnek Veszprém sámán-központra. Ugyanakkor a magyariak, mint Vecelin

lovag és a vele tartók teszik, behatolnak az új istent hívők kegyhelyeire, kinevetik, mulatság tárgyává teszik a tömjént füstölő, szenteltvízzel locsolkodó, az új Isten szer­tartását bókolva végző idegen papokat.

Vecelin a német lovagok élén Esztergomba fut és panaszt emel Koppány ellen. Ist­ván felriasztja Pozsonykeszitől Tiszakesziig a most kiképzés alatt álló székely-palóc­kabar tárkányokat. Megmozdult a két tábor.

Erdeljü Gyula a körös-zsadányi táborban, a Körös partján, székely Ajtony a maroskeszi tárkányok táborában volt, amikor bizánci papok jöttek hittérítő munkát végezni. Erdeljü Gyula éppen Gyulafehérvárra ment, amikor Ajtonnyal találkoztak a bizánci hittérítőkkel, ahol azok elmondották, hogy Domonkos püspök nem nyerte el a metropolita rangot, ezért most Rómába ment, ahol a legmagasabb egyházi képzést kapja. Ebből láthatta Erdeljü lovasfejedelem és Ajtony országával együtt, hogy a Ró­ma által vezetett nyugat kereszténysége kerül hatalomra.

Mivel Vajk annak idején nem bihari, hanem a nyitrai országrész kisfejedelme lett, így Surány és Kál kiképző táborának legénységét maga mellé állította. Ezért a két vi­lág közötti szellemi harc Veszprém és Esztergom között az ország nyugati részében zajlott.

Gerjedő indulat. Kitört a lefojtott, a konok, az ősi hitre esküt tevők és az új isten, a Mária hivők között a dühödt küzdelem. Rohanó áradatként terjedt a harc, Kop­pány, Vászoly kitör szállásáról és velük minden, az ősi hiten maradt törzsbéli ivadék. Mindannyian karddal, íjra, nyílvesszővel teli tegezre kapnak.

Harci düh, kemény keresztény visszavágás Koppány ellenében. Vajk fejedelmi udva­rában Vecelin lovag és az idegen lovagok dühödve kívánják a harcot. Vajk, a keresz­ténységben István nevet nyert fejedelem nem tud ellenállni felesége, bajor Gizella és más idegen lovagok követelésének, hogy pusztuljon az Öreg Östenben hivő pogányság.

998. esztendő. Koppány vezér bő vére, indulata nem enged, nem enged a többi, vele tartó, vele érző surányi-káli lovasság sem. István, az új fejedelem Vecelinék sere­gét küldi Koppány, Árpád nembéli rokona, meg apja, Gelyza fejedelem unokatestvé­re ellen.

Veszprém. Farkashegy. Koppány magyari serege összecsap az István küldte német lo­vagok, s a velük tartó magyariak seregével. Véres küzdelem. Az új istent hivők győznek Koppány és hadi népe ellen az ádáz csatában. Hosszan elhúzódó harcok. Öldöklés. Vérbulcsú végvári serege elkésett. Koppány, az Árpád nembéli vezér élve kerül Ve­celin, Hunt és Pázmány lovagok fogságába. Nincs kegyelem az ősi sámánhelynek. Mindent, ami menthető, menteni igyekeznek az Öreg Östent hivők. Veszprém ki­gyullad, Vecelinék felgyújtják. Hamvába roskad, elpusztul csaknem minden ősi, tör­ténelmi rovásérték. Elhamvad az ősi múlt majd minden rovásban maradt emléke Veszprém kegyhelyen, a sámánok szerinti időszámításunk után 1726 éven át rejtve-rejtett ősi, történelmet őriző rovás. Csak az a kevés vésett rovás maradt épségben, amit Vászoly és vele az életben maradt sámánok időben elmenekítettek.

Sarolt és Gizella Dunaordoszban tartózkodott, mivel a kis Ottó, az első unoka meg­halt és Fehéregyházán Árpád mellé temették el. Itt kellett bevárniuk Erdeljü Gyula visszaérkezését Gyulafehérvárról, mivel a nővére, Sarolt az ő védelme alatt állott.

Veszprém, az aranyasszonyok városa napokig ég. Füstje betakarja az Öreg Östen egét, jobb is, hogy betakarja, ne lássa az Öreg Östen Vecelin, Hunt, Pázmán és Héder előtt gúzsban Koppányt, az Árpád nembélit. A gúzsban lévő Koppányt két elébe állí­tott kicsiny fia könny nélkül nézi. Magyariak.

- A Halálé vagy Koppány! - néz Vecelin, szava dölyfös. - Négy égtája vagyon a vi­

lágnak, négyfelé vágatunk, darabjaid minden égtájon győzelmünket, István fejedelem győzelmét, a keresztény István győzelmét hirdetik. Én itt István fejedelem szava vagyok!

-     István te, akkor gyesznó ölé magod! - Keményedik átokba Koppány indulata. -István fiát disznó ölje! Pusztuljon Vajk minden jövendő magod, aki István néven az új istent szolgálod. - Vecelin, Hunt és Pázmán lovag szeme a bakóra villan, sújtanak, vágnak a kardok, amelyek a holt Koppány szájába többé nem tudják visszaparancsol­ni a Vajkra mondott rettentő átkot. Koppány teste négyfelé szakad. Koppány fiai Vá­szoly nagybátyjuk kezében tovasodródnak. Egyre többen rebegik, ismétlik a győzők tömegéből Koppány vezér István fejedelem valamikor születendő fiára mondott ret­tentő átkát: „Gyesznó ölé magod!" - zúg a döbbenet. Vajk két éve házasodott, aki ke­resztségben István nevet kapta. Magja mostanáig mind elpusztult. Most is egy halá­losan beteg kis Ottót vittek Budavárra gyógyítani. Félelemmel húzódnak el Vecelinék, és a bakó Koppány négyfelé vágott teste mellől.

Koppány négyfelé vágott testét száguldó lovagok vitték, szegezték a magyari nép rettentésére a négy égtáj más és más vára, városa kapujára. Végül: Győr, Veszprém, Székesfehérvár és Gyulafehérvár kapujára szögezték ki, hogy minden vezéri ivadékot megrettentsenek.

Koppány vezér halálhíre a Lajta-Kapu tájától a távoli Magyarkáig eljutott. Kilenc tömény, kilencvenezer besenyő lovas felesküdött, mivel Koppány a besenyő Kapgán fejedelem leányától, Ibolyától született: Koppány átkát soha nem feledik, Vajk vala­mikori, eljövendő fiát megölik. Ezen eskü Budavár Beavatott Központjába is eljutott. Sarolt és a beteg-gondozó rimalányok serege sírt és az Öreg Östennek áldozott.

Gyász borítja a magyariak földjét. Gyász borítja István palotáját is, mivel István fejedelem ősi hiten lévő, nehéz életű leánytestvére megölte magát, ezzel remélve Ist­ván feloldozását a Koppány elleni bűne alól. Kurszán várában Tolma-Judit ifjúsági aranyasszony fehér lovat áldozott.

Idő, kevés idő telik. Kurszán várából Sarolt hazavágtatott az Aranyasszonyok ősi városába. Veszprémet füst és por takarja.

-     Fiam! - siet be István fejedelemhez gyászbaborult anyja, a holt Gelyza nagyfeje­delem felesége, Sarolt-Csantavér aranyasszony, a sebápoló rimalányok seregének ve­zérasszonya. - Döbbenten hallom, Koppány vezér tetemét, aki rokonunk, mennyire megcsúfolták holtában Vecelinék.

-     Tiltsd meg holtában az Árpád-ház nembéli Koppány teteme gyalázását, akihez mint Te is tudod: ősi magyari törvényeink szerint, Gelyza nagyfejedelem halálát kö­vetően, feleségül kellett volna mennem csakúgy, mint az Árpád nembéli Taksony fe­lesége, Ibolya halálát követően a meghalt Mihály első feleségét, Adelhaid asszonyt kellett Derencsénynek elvennie. Taksony vezér és Adelhaid házasságából született Vászoly, aki a keresztségben a Vazul nevet kapta. Majd Derencsény halála után Söpte fia, Vászoly-Vazul-Béla vette feleségül Adelhaid-Ada-Adelajdát és nevelte fel kicsiny gyermekeit.

-     István, Te tudod - lélegzik mélyet Sarolt fejedelemasszony - ősi törvényeink sze­rint, mivel apád halála után a feleségét vesztett Koppányhoz kellett volna feleségül mennem, de nem mentem, ezért engem a magyari földön bárki büntetlenül megöl­het. Koppány halálával a bajok elkerülése végett öcsémet, Erdeljü Gyula lovasfejedel­met hívtam palotámba mindent rendezni, ha ugyan az, ami történt, rendezhető.

-     Anyám, én mindent megteszek, amit tehetek - komorodik el István. Sarolt Csantavér fejedelemasszony megfordul, vészjóslóan kimegy a teremből.

 

Gelyza nagyfejedelem másik leánya, Piroska, aki Nyitraváron leadott szavazatával

eldöntötte a 992. évi Nagyszala idején az Öreg Östen elleni és az új Isten melletti sza­vazást, Aba-Sámuelhez ment feleségül.

István harmadik testvére, Ilona, Orseleó Ottó velencei dogéhoz megy feleségül. Esztendó're Ottó és Ilona házasságából megszületik a fiuk, Péter.

Hír jön István fejedelem udvarába, száll a hír a magyari törzseknél: Csoltó rovósá­mán a 998. évben összegyűjtötte Koppány feldarabolt testét, majd a besenyők egyik határvédő őrsége táján eltemettette.

1007. esztendő, István király és Gizella királyasszony házasságából fiú születik, aki az Imre nevet kapta.

A Koppány vezér 998. évbeni halálát, átkát nem feledő, bosszút esküdött besenyők az őrizetükre bízott határrészen mindenütt vadászcsapdákat állítanak. Ez véd a hada­kozó és betolakodó ellenséggel szemben. Gyakran lőállásokat is készítenek az íjászok részére.

Koppány birtokait, majd Ajtony országának földjeit is kiosztották a Vecelin-féle lovagok között, de gyermekeiknek az egyfalus birtokát meghagyták. A szabad harco­sokat zsellér és rabsorsba taszították, míg a dölyfös uraik nem dolgozva csak dorbé­zoltak. Ekkor a szabadok felkerekedtek és a határszéleken erdőt irtva letelepedtek. Vajk rendeletet hozott, hogy a belső termékeny várispánságokban a földbirtokhoz ju­tott lovagok és magyar vezérek területéről tilos az elvándorlásodé a határvédőknél minden kiszolgált lovas és tárkány házhely birtokot foglalhat. így aki csak tehette, szabadult a rabság kenyere alól. Ezek az ispánságok a következők voltak:

1. Budavár, 2. Békés, 3. Bihar, 4. Csongrád, 5. Csanád, 6. Bodrog, 7. Fejér, 8. Tolna, 9. Veszprém, 10. Arad, 11. Zaránd, 12. Szabolcs, 13. Bács, 14. Győr, 15. Hont, 16. Ka­rakó, 17. Nógrád, 18. Esztergom, 19. Visegrád, 20. Küküllő, 21. Komárom, 22. Szol­nok, 23. Kolozs és 24. Csákvár királyi birtokokkal.

25. Karatán, 26. Baranya, 27. Bolgyán, 28. Borsodvár, 29. Uzsvár, 30. Borsóvá, 31. Marúzvár, 32. Fehérvár-Gyula, 33. Gömörvár, 34. Kevevár, 35. Kolonvár, 36. Krassó, 37. Mosón, 38. Borona, 39. Nyitra, 40. Pozsony, 41. Sárvár, 42. Somogy, 43. Bélavár, 44. Melek, 45. Sopron, 46. Kővár, 47. Szatmár, 48. Temes, 49. Karas, 50. Torda, 51. Ugocsa, 52. Trencsény, 53. Újvár, 54. Sáros, 55. Beregvár, 56. Valkó, 57. Szepes, 58. Liptó, 59. Árvavár, 60. Vasvár, 61. Zemplén, 62. Barca, 63. Szerémvár határvár.

64. Szörényvár, 65. Lóbércvár, 66. Borona, 67. Sasvár, 68. Halics, 69. Jászvásár, 70. Ibos, 71. Encs, 72. Moldova. Ezen 48 településre bárki elköltözhetett, ha veterán ka­tona-lovas vagy tárkány volt és hozzájuk a családtagok csatlakozhattak.

Erdeljü Gyula erősen tiltakozott, hogy a belső védett ispánságok veterán házhely birtokait is rabságba tették és megtiltották a szabad költözést.

Az új urak csak reggelenként imádkoztak, majd egész nap csak ettek-ittak és este dorbézoltak. A salzburgi érsekség újabban megtiltotta, hogy a szabad harcosok: Melek, Ibos, Encs és Sasvár vidékére költözzenek. Ellenben a bajoroknak hittérítőik­kel szabad beözönlést engedélyeztek, mint a Gizella tulajdonába került Avaria ország­részbe az Ostarici elmélet alapján.

Ajtony legyőzése után Erdeljü Gyula 1009-ben Budavár Beavatott Központ javas­latára elhagyta az országot és Sarolt aranyasszonynak minden holdtöltekor rovásos jelentést küldött. Sarolt halála után 1014-ben Tolma-Judit Tessenbe lovagolt, ahon­nan elhozta a Budavár Beavatott Központ megsemmisítésére kapott mainzi-frankfur-ti intézkedést. Bátor-Boleszló a déli hadseregrész parancsnokságát bízta Erdeljü Gyu­lára, akivel Tessenből kiindulva egészen a Duna vonaláig a magyaroktól elvett ország­résznyi területet a bajor és morva telepesektől visszafoglalta, majd 1015-ben 300 ma­gyar és 1500 besenyő lovas élén

Kiev ellen vonult Bátor-Boleszlóval és Jaroszlávot le­győzték. Ekkor Erdeljü Gyula megsérült és hazakívánkozott. Még segédkezett a Bu­davár Beavatott Központ első részlegeinél az Abavárra való szállításnál, de a sebesü­lése kiújult. Gyoma nevű leánya Gyulavárra szállította, ahol a sebeibe belehalt. Jelen­tésében újból értesítette Tolma-Juditot arról, hogy a nyugatiak fel akarják számolni Budavár Beavatott Központját, ezért mindent el kell onnan menekíteni.

A temetésen István király is megjelent Bene-Benedek váci püspök kíséretében. A halotti toron őszintén elmondta, hogy Ajtony volt a nyugatiak szerint a 12. lázadó, aki megfigyelő szolgálatuk szerint nemkívánatos magyar főúr volt, de most már egy­séges a frankfurt-mainzi értelemben vett magyar királyság. A koronázáskor vert dé­nárok és az obulusok az ünnepélyen a résztvevők között lettek szétosztva és az éljen-zők között szétszórva, de most már mi is saját verésünkkel annyi ezüst dénárral és obulussal rendelkezünk, hogy az országos és püspöki, valamint az ispán székhelyek vásárait el tudjuk látni. Gyula nagybátyám mindig a magyar ügyért harcolt, sőt még Borona, Sasvár és Sárvár vidékét is visszafoglalta a Duna vonaláig. Ha az idős kora és sebesülése meg nem akadályozza, még ma is Tessenben vagy Boroszló avar városban székelne. Elképzelését azonban osztom, hogy a belső ispánságok szélein és a határvé­dő területeken éljenek a végvárinak nevezett vitézek.

Ezen a temetésen az ifjú Szár László is részt vett, aki nemrégen vesztette el felesé­gét és bújában többet ivott. István király beszéde után legerősebben éltette a királyt és ősi szokás szerint megkérdezte:

-    Fenséges Urunk és Királyunk mondd meg nékünk, az őseink tiszteletére med­dig akarsz még uralkodni?

István király meglepődött és a halotti tor mámorában így szólt.

-    Ha befejeztem küldetésem nagy munkáját! Az csak a kazároknál volt szokásban, hogy a kiöregedett uralkodót "megfojtották.

Amikor István fia, II. Zoltán ifjúsági fejedelem 1025-ben Torda mellett a besenyő martalócokkal vívott hősi harcban elesett, a király nagyon elszomorodott, mivel a keleti határok voltak a legjobban biztosítva. A királyi Tanács Erős Csák legkisebb fiát, Imre királyfi legjobb barátját tette meg az Erdőelvi kiskirálynak és részére egy határ­őrizeti várat építettek. így a Székelyföldön már két Zoltán vára állott.

A megvakított, éneklő Vazul 1027-ben lemondott az uruki püspöki méltóságról és Benedek-Bene lett az utódja, aki először Buda-fehéregyházi öspörös volt, majd meg­szervezte a váci püspökség mellett az uruki püspöki beosztást. Annak idején Domon­kossal és Sebestyénnel szervezték meg a későbbi püspökségeket is. Domonkos és Se­bestyén nevéhez fűződik: a veszprémi, a győri, a pécsi, a kalocsai, az egri és a gyula­fehérvári püspökségek megalapítása. Sebestyén és Bene-Benedek nevéhez a váci, a csanádi, a bihari és az esztergomi püspökség megszervezése, az esztergomi érsekség vezetésével. Az esztergomi püspökség azonban csak névleges volt, mert valójában Vasváron működött, amelynek Bene-Benedek után Csák lett az uruki püspöke. Halá­lával Márom tárkányfejedelem fia, az ifjú Melek, aki az Encs-Ibos vonalát kiürítette és mint visszajött, a salzburgi érsekségtől elszakadt avar katolikus püspök szerepelt. Melek, aki a későbbi Melk-nek Avaria püspökségéből lett áthelyezve, a visszavonulás után Vasvárra mindig mint az Árpád-házi királyok püspöke látogatott el. Tehát Melek állandóan úton volt Vasvár-Esztergom-Budavár vonalán. (Ez a püspökség mindig rejt­ve volt és Csák Máté után megszűnt. Minden iratgyűjtemény az 1311-ik évi gyújtogatásnál megsemmisült a vasvári káptalan írásával együtt.) A vasvári püspök csak Árpád-házi királynak esküdött fel. Rómától teljesen független volt.

Amikor 1022-ben Orseleó Ottó felesége, Ilona hercegnő is értesítette a Budavár Be­avatott Központot a németek bekerítő terveiről, Budáról rögtön intézkedtek. Már 1015-ben 500 lovassal elindították az első aranylemez-gyűjteményt Csaba nádorral Abavárra, hogy a feldebroi altemplomban azokat elrejtsék. Amíg a rakomány a váci püspökség területén haladt, nem volt semmi baj. Amint azonban az egri püspökség területére értek, Csánynál erős lovassági harc fejlődött ki.

Ekkor Benedek püspök és Csaba nádor a tarnazsadányi és csányi tárkányképzősök segítségével az egri püspök lovasait elzavarta. Csaba nádor István királynál intézke­dett a püspöki lovasok önkénye ellen. így a Budavár és Abavár közötti útvonalat vé­dett nádorispáni területté nyilvánították. 1022-től 1035-ig minden kincset és rovás­titkot ide gyűjtöttek össze. Abavár altemplomát és felső templomát Abavárral együtt Csaba nádor 1010 és 1025 között teljesen kiépíttette. Az aranylapok mentésében nagy segítségére volt Csaba nádorispánnak az Erdeljü Gyula vezetése alól felszabadult 500 lovas, akik 24 éves szolgálati idejük alatt az út mentén telepedtek le, majd amikor az idejük letelt, Gömörvár és Újvár megyékben telepedtek le, de a létszámuk a Csörsz-vonalról mindig pótlódott. 1035 után pedig ezen megyékben kaptak egyfalus birto­kot, ahol családjaikkal végleg letelepedtek.

Az 1500 besenyő vitéz a 24 éves szolgálat után, amennyiben életben maradtak, Szö­rény, Halics, Jászvásár és Moldova térségében kapott családjával egyfalus birtokot Boja lovasfejedelem kérése alapján, s ezt az ifjú Kipcsák jászvásári fejedelem jóvá­hagyta. A megtakarított dénárjaikon gazdasági felszereléseket vásároltak. Ezek azon­ban 3 évig még kötelesek voltak először Zilah, majd Béga fejedelem-asszonynál test­őri szolgálatot teljesíteni. Családjuk azonban művelhette az egyfalus birtokát, de 1 fő lovast mindig kötelesek voltak Jászvásárra küldeni. Ez a besenyőknek nem tetszett és a szívükben élt a régi besenyő eskü István király ellen.

Sokan átszöktek a határon Erdőelvére, vagy a vasvári és a soproni lövőkhöz. A Babócsa és Berzence testvérpár is Vasvár határőrizeti vitéz volt. 1030-ban, özvegység­re jutva családtagjaikat otthagyták egyfalus birtokukon. Tudták, hogy István király Imre herceget menekítve a bihari országrészbe helyezte Erős-Csák fiának, III. Zoltán­nak a védelme alá. Babócsa és Berzence az elégedetlen besenyő veteránok közé állot­tak. Hiába akarták Őket királyi szolgálatban tovább megtartani, ők a szabad veteránok életét választották.

Amikor 1030 medvetorán a sámán, a táltos és a tárkányképzős ifjúság meghirdette az uruki keresztény ifjúsággal együtt a pusztaszeri Nagy-Süánt, minden hatalomra vágyó ifjú felkészült a nagy lovassági versenyre. Anasztáz-Asrik érsek tiltakozott ezen régi szokás ellen, de István király, Csaba nádorispánnal és Bene-Benedek váci és uruki püspökkel a Jézus menybemenetele és a Szentlélek ünnepére, mint Pünkösdi­királyság megünneplésére engedélyezte az ifjúsági lovasverseny megtartását.

A csákvári lovasiskolából, a vasvári uruki papképzőből, a kolozsvári táltos, a jász­vásári sámán és pusztaszeri tárkányképzősök a szörényvári bödönösökkel együtt 6 x 4 lovast állíthattak ki. így a 9 napos futtatás után az alant felsorolt 24 fejedelmi ifjú állott piros pünkösd vasárnapján a pusztaszeri lovagló karámba:

 

 

1.  Abasár

2.  Aba-Sámuel

3.  Babócsa

4.  Béla

5.  Berzence

 

1010-1030-1060       20  év          Aba-Sámuel - Piroska fia

985-1030-1044       45  éves      Pata fia

990-1030-1049       40  "            Koppány fia

1015-1030-1063       15  "            Vazul-Korpona fia

992-1030-1046       38  "            Koppány fia

 

 

6. Beszprim

986-

-1030-

-1032

44

»

Tolma-Judit-Boleszláv fia

7. Bogyiszló

1008-

-1030-

-1031

22

»

Szár-László fia

8. Bene-Benedek

983-

-1030-

-1038

47

»

Pata fia

9. Csaba

980-

-1030-

-1044

50

»

Pata fia

10. Delján Péter

1009-

-1030-

-1041

21

»

Piroska fia (Radomir)

11. Csák

1005-

-1030-

-1039

25

»

Erős-Csák fia

12. Endre

1012-

-1030-

-1060

18

»

Vazul-Korpona fia

13. Győr

987-

-1030-

-1030

43

»

Tolma-Judit-Boleszláv fia

14. Kurtán

984-

-1030-

-1043

46

 

Kurszán fia

15. Kipcsák

1001-

-1030-

-1063

29

»

Buda fia (Erdeljü Gyula)

16. Levente

1016-

-1030-

-1047

14

»

Vazul-Korpona fia

17. Bagamér

1010-

-1030-

-1036

20

»

Szár-László fia

18. Orseleó-Péter

1014-1030-

-1046

16

»

Ilonka-Orseleó-Ottó fia

19. Lebed II.

1015-

-1030-

-1063

15

»

Zerind fia (Zsombor)

20. Pomáz

1001-

-1030-

-1060

29

»

Csaba nádor fia

21. Imre

1007-

-1030-

-1031

23

»

István fia

22. Szolnok

987-

-1030-

-1045

43

»

Tolma-Judit-Boleszláv fia

23. Szár-László

988-

-1030-

-1038

42

 

Vászoly fia

24. Zoltán III.

1007-

-1030-

-1036

23

»

Erős-Csák fia

A pünkösdi királyság címéért óriási érdeklődés nyilvánult meg. Kilencnapos fut­tatás után igen nehéz küzdelemben a 18 éves Endre lett az első, a Domonkos tenyé­szetéből kifejlődött Vihar-Isten nevű uruki-ummai lován. Második a 23 éves Zoltán erdőelvi kisfejedelem, a kolozsvári tenyészet Marúz nevű lován, ami szintén a Do­monkos által hozott, Szentdemeteri eredetű uruki-ummai származású ló volt. Harma­diknak a 42 éves Szár László futott célba a jászvásári lótenyésztés vegyes eredetű ordoszi lován, aki igen híres lovas volt és Szavárd nevű lován már bejárta az akkor ismert összes magyar-érdekeltségű területet. Imre herceg csupán a nyolcadik lett, pe­dig a csákvári lótenyészet legjobban futó nyugati keveredésű lovát kapta Csákkal együtt a királyi ménesből.

Amikor VIII. Benedek pápa, II. Henrik és Bazeliosz császárok 1024-ben meghal­tak, a nemrégen megnyitott Bécs-Fehérvár-Bizánc zarándokút lezáródott. Ennek elő­jelei már akkor megmutatkoztak, amikor 1007-ben Anasztáz-Asrik érsek megjelent a frankfurti zsinaton és titokban meghirdették a németek terjeszkedési irányvonalát.

Anasztáz-Asrik a frankfurti zsinat értelmében követelte egyházatyai törvényeiben, hogy a fehérvári törvény-nap okon István küzdjön a varázslások és a jóslások ellen, amelyeket szigorú ostorozással büntessenek, s így javítsák meg a bűnösöket, sőt még templom ablakba való falazással is erősítsék a bűnös szokások eltörlését.

Az uruki püspökségnek az avarok jelentették, hogy II. Konrád 1030 júliusára nagy sereggel elindul Bécsből, hogy a pogány szokásokban szenvedő Magyarországot fel­szabadítsa. Valóban II. Konrád serege Győr felé indult. Ekkor István Hunt, Pázmány és Orci pannon seregével, Imre herceg a Csörsz-vonal tárkányaival Pozsony felé in­dult. Ugyanakkor III. Zoltán kiskirály a 48 határőrs lovasságával indult meg Bécs felé. így István király 9 600 lovas, Imre királyfi 4 200 tárkány és III. Zoltán kiskirály 6 300 főnyi határőrizeti lovasságának seregével jelent meg a Duna mindkét oldalán és István parancsa szerint Győrig mindent felégettek II. Konrád előtt, míg Imrének vízi-képzettségű tárkányai Bécs és Győr között minden német hajót elsüllyesztettek. A nagy hajópusztulás és a felperzselt föld látványa miatt II. Konrád amikor Győrbe ért azonnal visszafordult,

 mivel István király, Imre és III. Zoltán seregei minden katonáját elpusztították. Anasztáz-Asrik érsek titkosszolgálata biztos forrásból vett ér­tesülései alapján jelentette II. Konrádnak, hogy III. Zoltán a jelenlegi 1 500 besenyő lovas mellé mozgósította aratás utánra, Endre, Béla és Levente segítségével az ötvené ezer főnyi, Albéla vezér besenyő lovasságát.

Ekkor Anasztáz-Asrik hívei is közbeléptek és megkezdődött az 1035-ig való béke­tárgyalás, amelyben II. Konrád a bécsi medencéről és Morva folyó jobb partjáról le­mondott. Nyomban elindultak III. Zoltán székihun lovasai Sasvár, Sárvár és Borona várainak elfoglalására a lengyel segély-csapatokkal együtt. A Szentföld felé menő za­rándokutat megnyitották. István meghirdette a Fehérvári Törvénynapok megnyitá­sát, amelyben sokkal humánusabban ítélkezett, mint nyugaton, ezért országába meg­indult a bevándorlás. István azonban tartott II. Konrádtól és a Bécs-Bélavári bese­nyőktől, ezért Imre fiát a Csörsz kiképző-vonal középső részére, a bihari püspökség területére helyezte.

Anasztáz-Asrik megvádolta Vazult azzal, hogy egy összeesküvés után az Árpád-ház eddig érintetlen ágát akarja hatalomra juttatni, hogy Endre, Béla és Levente a bese­nyő társadalommal meg akarta dönteni a királyságot.

István azt javasolta, hogy Endre, Béla és Levente tegye át a székhelyét a kievi Szent-Illés székesegyház uruki-manihista keresztény kolostorába és hajtsák végre a pusztaszeri versengés résztvevőivel Budavár Beavatott Központjának elszállítását Abavárról Füzesgyarmatra. István ekkor már sokszor betegeskedett, mert a Fertő mocsarainál 1030-ban nagyon átfázott.

A német lovagok panaszt emeltek István király és Anasztáz-Asrik érsek előtt, hogy ők hiába támogatják a pogány és uruki-mani hitű magyarok megtérítését, ha a meg­vakított Vazul sorba járja a magyarok falvait és az Ősök tiszteletére és kegyhelyek \á-togatására biztatja a népét:

- Amelyik nép megtagadja múltját az elbukik! - hirdette úton-útfélen. Korpona mesékkel bódítja a gyermekeket, holott a mainzi érsekség által bevezetett kis Jézus bölcsőjét kellene csak mesélnie.

1027 tavaszán a mainzi érsekség parancsára Vazult és feleségét Nyitra várába csu­katta apróbb gyermekeikkel együtt. Endre, Béla és Levente hercegeket a Csákok lo­vas vitézei Nyitrán, Trencsénen és Sasváron keresztül először Csehországba, majd Lengyelországba menekítették.

Ekkorra már a besenyőket a nyugati országrészekre visszavonták, míg a Béla magyari törzset Bélavár környékén helyezték el Körös nevű tárkányfejedelem veze­tésével. Orseoló Ottó herceg, Ilona fia az országhatárt a tengerpartig terjesztette ki, mint a velencei birtokát.

István félt a besenyők esküjétől és az újabb nyugati támadástól, ezért fiát Biharba küldte kiskirályi birtokának igazgatása végett. Imrének egyetlen szenvedélye a vadá­szatokban való részvétel volt. Ezért a bosszút esküdött besenyők az Őrizetükre bízott Biha-Igfon erdőségben, a rájuk testált határszélen az 1031. évben vadcsapdát, vermet ástak, amelybe egy sebzett hatalmas vadkant eresztettek, majd a vermet ágakkal, avar­ral fedték, ami nem látszik az erdő aljnövényzetén, avarán.

Királyi udvar. Pompa, fény Imre körül. Berzence és Babócsa, a királyi udvarban szolgálatot teljesítő két veterán harcos, akiknek besenyő származásáról az udvarban mit sem tudtak, Imre királyfit vadászatra hívják. Imrét a vadászat közben az avarral fedett verem irányába terelik. Imre alatt megnyílik az avar és a verembe zuhan. Ek­kor az ifjú besenyők Berzence és Babócsa öreg vitézeket más útra terelik.

A kopjadö­fésekkel dühített hatalmas vadkan Imre királyfit halálra marja.

 Koppány Istvánra mondott átka teljesült:

- Gyesznó ölé Magod! - Koppány vezér harminchárom év előtti, Istvánra, szüle­tendő fiára mondott átkát 1031-ben a besenyők a huszonnégy éves Imrén kímélet nél­kül végrehajtották.

Imre herceg erőszakos halálát az 1007. évtől, születésétől kezdve a magyari törzs­szövetségben mindenki rettegve várta. Imre halálát követően Jéne, Imre kisgyermek­kora óta titkos menyasszonya, sereg mögötti betegápoló, sebgondozó, akkori elneve­zéssel rima-lány seregébe vonult, ahol megszületett Imre fia: Pósa. Jéne csak tíz esz­tendő múltán, gyásza elteltével ment férjhez Radnót vitézhez, amikor Csák főtáltostól a róla elnevezett Jéne falut kapta ajándékba.

Csák főtáltos mindig az ősi medvetoros időszámítási rendben számolt, amit Agába fősámán a 24 Hun Törzsszövetség megalakulásakor kezdett. Ez a medvetoros időszá­mítás a krisztusi időszámítás kezdetén elérte a 4040. évet.

Csoltó rovósámán annak idején három öl magas kopjafát faragott egy roppant tölgy törzséből, amelynek mind a négy oldalába neveket, majd a medvetoros időszámítás szerinti számokat rótt. A roppant kopjafa első oldalába Csoltó ezt rótta: „Koppány 5006-5038. (Kr. u. 966-998) A másik oldalára Koppány szülei nevét, házasságkötés­ük évét rótta: Szalánka-Botond 4986 (Kr. u. 986) A kopjafa harmadik oldalára:" Ber-zence-Babócsa, bosszú 5071 (Kr. u. 1031) A kopjafa negyedik oldalára Csoltó rovósá­mán Koppány végső szavait, átkát rótta: „Gyesznó ölé magod!" Az átkot az ifjú bese­nyők beteljesítették.

Imre királyfi vadásztársai, Szár László fia, Bogyiszló, Tolma-Judit két fia: Győr és Szolnok észrevette a végzetes balesetet és üzentek Berzence-Babócsa veterán csoport­jának, az Arpádfiakat ért aljas tettről. Mindannyian üldözőbe vették a martalóc bese­nyőket, akik közül, közelharcban tízet megöltek. Sajnos a királyfi kíséretéből Bogyiszló és Győr vitéz elestek. Ezen helységet Hegyközről Imre helyének nevezték az Igfon erdőben, szenthellyé nyilvánították és minden évben, szeptember 2-án uruki kereszténybúcsút tartottak. Ez ellen sem István király, sem Anasztáz-Asrik érseksége nem tiltakozott. így az 1031. évi szeptember 2-a óta közös zarándokhellyé változott. Jéne és Radnót a kis Pósával ezen helyet minden évben felkereste.

Az idők múltán elfogadottá vált, hogy Koppány, az Arpád-nembéli vezér hibát kö­vetett el, mikor nem tette magáévá a 992. évben tartott Nagy-Szala határozatát, nem tért át látszólag a nyugati kereszténységre.

Koppány vezérsége idején azt sem engedte meg, hogy tíz falu építtessen közös templomot, sőt amikor törzsbéli lovasai, népe sokasága kíváncsiságból a gyepükön túlra, más táj templomába ment, minden, a számukra szokatlan keresztény papi szer­tartást nevettek, gúnyoltak.

Elháríthatatlanná vált a tömérdek vérontás, a 998. évtől a Koppány vezér hitén lé­vők és István fejedelem idegen nembéli, keresztény lovagjai, követői között. Nemcsak az új Isten érdekei, hanem Koppány vezér és birtokai is számítottak, amelyeket a ko­nok, nem alkuvó Koppány halálával István király Vecelin, Hunt és Pázmán lovagok, a többi idegen nembéli lovag és híveik közt szétosztott.

Mindezen nehéz történések idején akik az ősi Öreg Östen hívei közül átkot mond­tak az új Isten papjaira, ugyancsak templomi befalazásra, csonkításra ítéltettek. Azok sem kerülték el kitudódás esetén a büntetést, akik az Öreg Östen bosszuló akaratát Imre Koppány átkától kísért halálával hozták kapcsolatba. Az Öreg Östen hívők azt hirdették: Az egy igaz Öreg Östen István tettéért elpusztította István király utódát.

 

Utódaiban, ha valaha lenne ilyen, többé nem lelné örömét. (István király ága Imre halálával kihal, következik a Vazul-ág: András, Béla és Levente. 1301. évben kihal ez az ág is III. András halálával. Keserűen szól minderről a történelem.)

1032. év medvetorán Vajk-István Vazult és Korponát magához kéreti és a találko­zásukon keservesen sírt. Elismerte, hogy megverte az Öreg Östen, mert egyetlen fiát elvette tőle lovagjai kegyetlensége miatt: „Ti örülhettek, hogy három szép fiatok van és egyidőre azt javaslom, hagyjátok el az országot, mert rám nagy erővel nyomást gya­korolnak a mainzi érsekség lovagjai. Ezért a Szövetség-Ládáját menekítsék ki Füzesgyarmatra, ahol már készítik az Élet-Templomát. Ebbe a dologba senkinek nem engedek beleszólást! Tudom, hogy a 48 perem-ispánság mellettetek áll és titokban a 24 belső vármegye ősi magja is mellettetek fog felsorakozni. Ezért a végvári vitézek­hez küldött Csák-had ősi szállását, Csákvárt foglaljátok el!"

Imre fia emlékére a volt harcostársai hozzátartozóit: Bogyiszló apját, Szár Lászlót és Győr testvérét, Szolnokot belső testőrségének parancsnokaivá tette. De a német lovagok felbujtására, mivel egy éjszaka Szár Lászlót gyanús helyzetben találták, ráfog­ták, hogy meg akarta 1032. nyarán ölni István királyt. így Szár László Lengyelország­ba szökött. Innen intézte a Szövetség-Ládájának szállítását.

Tolma-Judit fiai közül Beszprim herceg lengyel trónkövetelő lett Bátor-Boleszló 1025. VI. 17-én bekövetkezett halála után. Győr fia Imrével együtt halt meg. Szolnok lett István testőrségének parancsnoka, aki igazolta István király előtt, hogy a Vazul ág összeesküvése csak Anasztáz-Asrik körének a koholmánya volt.

1036-ban III. Zoltán egy besenyő támadásnak az áldozata lett. Ekkor István király Szolnokot nevezte ki Erdőelve kiskirályának, aki Doboka ispánságot és az újonnan alakult Szolnok ispánságot örökölte. így II. Zoltán, Imre és III. Zoltán meggyilkolá­sa után mégis vállalta Magyarország keleti védelmét a besenyők esküje ellen. 1035-ben a besenyők a Vazul fiak irányában hűséget esküdtek és támogatták az erősebbik Árpád-házi-ág hatalomra jutását. Levente a besenyő származású Ibolya ifjúsági arany­asszonyt vette el feleségül.

Az Anasztáz-Asrik vonal inkább Orseoló Ottó fiának, Ilona egyetlen fiúgyermeké--nek trónigényét támogatta. István folyton betegeskedett. Gyógyulása érdekében jóté­konysági alapítványokat tett. Pétert tette meg hadserege parancsnokául, míg Szolno­kot kiskirálysággal tüntette ki, hogy az ország védelmét kelet felől biztosítsa. Az or­szág főurait feleskették, hogy István után Péter legyen a király. Bécsben a 979-ben el­kezdett székesegyház építést befejeztette. Ezen egyház igen kedves volt az öreg király­nak, mint az egykori avar-kurgánnak a székvárosa, amelyben a régi uruki keresztény templomot elbontatta. A ráépített, 979-ben elkezdett templomot 1036-ban felszentel­te Vasvár uruki-katolikus új püspöke, Csák püspök. Közben azonban az altemplom­ban állandóan folytak az avar keresztények istentiszteletei.

Itt esküdtek fel az Árpád-ház trónkövetelői: Delján Péter, a kis Orseoló Péter és Beszprim herceg, akik a bolgár, a magyar és lengyel trónra tartottak igényt. így Ist­ván király Piroska és Ilona húgának, valamint Tolma-Judit nagynénjének ivadékai lettek olyan korúak, hogy trónigényüket Isten és emberek előtt bejelentették.

Az uruki-mani és törzsszövetségi lovas versenyen azonban egyiken sem szerepeltek olyan jól 1030-ban, hogy a tíznapi lovaglásban csak egy nap is győzelmet értek volna el. Ezért mindenki Endre herceg és Béla öccsének a megbízatása felé figyelt. Levente herceg viszont már csupán a házasságánál fogva is elnyerte a besenyők támogatását.

István ekkor már nemcsak télen, hanem nyáron is sokat betegeskedett és Dunaor-dosz-Budavár alatti melegvizekben keresett gyógyulást. Sokszor elmondta:

 

-    Nem öröm az öregség, hanem fájdalom! Soha nem gondoltam és nem éreztem, hogy az én lábaim még fájhatnak is. Most már érzem: van fejem, van lábam, van még olyan szabálytalanul verő szívem is. Hol egyik, hol másik testrészem fáj. Minek is öregszik meg az ember!

Nemcsak testi, hanem lelki fájdalmai is voltak. Fájt, hogy unokaöccsei és Szolnok kiskirály bírják az 5 tömény besenyő társadalom bizalmát és a királynak jelölt Pétert csicsergő madárkának tartják, aki a pusztaszeri Nagy-Süánon is teljesen lemaradt a fejedelmi házak ifjúságának vetélkedőjén, még azt a mértéket sem ütötte meg, amit Imre, aki a középmezőnyben lovagolt, és nemsokára 1030 nyarán a tárkányaival Po­zsonynál II. Konrád hajóhadát tönkreverte. Ekkor Kund vitézt, a bödönösök ifjú ve­zérét István király jóváhagyásával tárkányfejedelemmé neveztette ki. Imre fiam, bár­csak legalább Te élnél!

Benedek-Bene váci püspök, mint az Árpád-ház püspöke, gyakran hallotta István király keserveit és egyet gondolt. Megkérte Radnót vitézt, hogy hozza el a Jénében nevelt kis Pósát az igazi nagyapjához. Jéne, a volt titkos menyasszony férjével és Be­nedek püspökkel egy szép nyári napon, amikor megszűntek István király fájdalmai, meglátogatták a budai ispotályban az öreg királyt. Örült a szíve, hogy láthatta Imre egyetlen fiát. Hosszasan eljátszott a kisfiúval, sok ajándékkal, játékokkal elhalmozta és búcsúzóul azt mondta:

-    Aranyos kis unokám! Te soha ne akarj király lenni, hanem ilyen jókedvű, öröm­teli, kacagó, igaz szívű emberke. Szeresd a mese tarkavirágú rétjét. Éljél soká és sze­retettel gondolj a sokat szenvedő Nagyapádra! - Megsimogatta és sokszor megcsókol­gatta többé soha nem látott unokáját. A Balog-völgyét neki ajándékozta.

Apró kis örömök mellett súlyos lábfájásával még sokáig szenvedett. Végül testi gyengeség és erőtlenség miatt István királyunk 1038. augusztus 15-én, Úrasszony napján Dunaordosz ispotályában elhunyt. Ennek emlékére Péter kiskirály felépíttet­te Szent Péter templomát.

Kurtánvárból leszállították Fehérvárra, ahol a székesegyházban egy előre elkészí­tett szarkofágban temették el. A temetés 1038. augusztus 20-án történt és ettől az idő­től kezdve ezen napot István király napjának nevezték.

Levente főtáltos Kevevárán helyesbítette: Beszprim Bátor-Boleszlónak volt a fia. Győr és Szolnok apja Albéla besenyő fejedelem volt. Vérbulcsú Encs-Karatán-Zala vidékén gyakori név volt. Nagy-Arkád várost besenyőül mondták, míg a magyarok Albélának nevezték. Uzsvár a későbbi Ungvár volt. Vazult Vigman vakíttatta meg, de nem Nyitrán, hanem Százhalombattán. Szolnok eltávolításával rangban emelkedett.